.. de legalábbis egyszerre dögös szőke és szexin üzletasszonyos még nem, az biztos! Sőt, az IPsoft mesterséges intelligenciája, Amelia a cég szerint hamarosan a Turing-tesztet is képes lesz legyőzni.

Az egy évvel ezelőtt debütált Amelia a Siri és a Cortana árnyékában még nem szerzett nagy ismeretséget, de ha így folytatják, ez könnyen megváltozhat.

Miért született meg Amelia?

Az IPsoft Ameliát azért hozta létre, hogy annak segítségével a vállalatok automatizálni tudják a cégek ügyfélszolgálatát.

Hiszen minek fizetni 8-tól 5-ig emberi munkaerőt, ha a nap 24 órájában elérhető egy gép, ami képes lehet ugyanazt teljesíteni, ráadásul hosszabb távon költséghatékonyan?

Az októberben 2.0-ás frissítéssel gazdagodó Amelia ráadásul egyre közelebb van ahhoz, hogy legyőzze a Turing-tesztet, amit ha sikerül, akkor az őt használó cégek ügyfelei rá sem jönnek feltétlenül, hogy szokásos panaszkodásukat vagy érdeklődésüket egy mesterséges intelligenciának teszik fel.

Emberi külső, emberi belső

Persze aki látja Ameliát, annak azért feltűnik a turpisság, de az emberi külsővel felvértezett mesterséges intelligencia azért szexire sikerült a maga nemében. Elég

Sőt, az IPsoft szerint Amelia a frissítéssel gazdagabb személyiségjegyeket is kapott, vagyis az ügyfélszolgálat is személyre szabhatóvá válik az adott ügyfél hangulatának, személyiségének megfelelően.

És ha ez nem volna elég, Amelia hétköznapi csevegésre is képes. Bár a program még nem tudja legyőzni a Turing-tesztet, de a tervek szerint hamarosan arra is képes lesz.

Mi az a Turing-teszt?

Aki látta a nemrég még a mozikban hódító filmet, a Kódjátszmát, annak nem jelent újdonságot Alan Turing személye, aki a második világháború idején feltörte az Enigmát, a németek titkosító berendezését.

Turing azonban nem csak emiatt volt híres, hiszen a kutató alkotta meg a később róla elnevezett tesztet is, aminek segítségével megállapítható egy gépről, hogy képes-e olyan válaszokat adni a feltett kérdésekre, mint egy ember.

A teszt során egy bíráló közvetett módon kérdéseket tesz fel két alanynak (az egyik gép, a másik ember), akik nem láthatják a másikat. A billentyűzet és monitor segítségével zajló tesztben mindkét fél arról próbálja meggyőzni a másikat, hogy ő valójában ember.

Ha öt perc után sem sikerül leleplezni a gépet, akkor a teszt sikeres volt. Bár Turing úgy gondolta, hogy legkésőbb 2000-re megalkotják azt a gépet, ami legyőzi a tesztet, ez eddig nem sikerült.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően nemcsak új eszközeink, hanem új szavaink is vannak már. Ahogy az újdonságok átalakítják a mindennapokat és a kultúrát, úgy jelennek meg újabb és újabb kifejezések a hétköznapi használatban, hiszen valahogy nevén kell nevezni a gyerekeket...

Guglizás, multitasking, anime, photoshoppolni, és a sort folytathatnánk.

Most következő két cikkünk 10 olyan "brand new" szavat mutat be, amiket egyre trendibb használni "Odaát" (a filmiparban ez Hollywood, a mi esetünkben a Szilícium-völgy). Ötöt most, ötöt jövő héten, hogy legyen miért izgulni.

Használjuk őket, üljünk fel mi is a divathullámra! Figyelmeztetés: magyarosítást nem vállaltunk, azt meghagyjuk azoknak, akik igazán profik ebben...

DECICORN

A "decicorn" kifejezést a startupok világában használják, és megértéséhez vissza kell nyúlnunk az unikornisokhoz. Hogy miért egészen addig? Egyszerű: unikornisoknak (angolul: "unicorn") nevezték korábban azokat a startupokat, amiknek értéke elérte az egymilliárd dollárt.

Az unikornis olyan, mint nálunk a fehér holló: borzasztóan ritka, és akkoriban így próbálták kifejezni, hogy ez az értékhatár kivételes és ritka, elérni pedig combos teljesítmény. Na mármost, kérem tisztelettel, ekkora értékű startupból a Szilícium-völgyben napjainkban már jó sok van (131 tech-cég, egészen pontosan), tehát új kifejezést kellett találni, és a 10 milliárd dollárnál nagyobb értékű cégekre kitalálták a "decicorn" kifejezést.

Ötletes, igaz?

DRONEVERTISING

Az "advertising", vagyis hirdetés szóból eredeztethető, és azt jelenti, amit a szóösszetétel első része sugall: drón segítségével hirdetni.

Egyes városokban komplett kis ügynökségek jöttek létre azért, hogy megtalálják a módját annak, miképp lehet ötletesen és forradalmian kihasználni a drónokat a reklámpiacon.

DUANG

Az egyik legbizarabb új kifejezés, aminek ráadásul az értelme sem tisztázott.

Ami a legfontosabb: Jackie Chan használta először egy samponreklámban, amikor érzékletesen (a rá jellemző, mémből ismert kézmozdulatokkal) akarta bemutatni a hajnál elért csodás változást, és miután néhány őrült nethuszár ebből egy vicces videót is kreált, elszabadult a pokol.

A kínai közösségi médiafelületeken 2015 februárja óta sok-sok millió említést ért el a "duang", és használják a "Bumm!" szinonimájaként, valamint kifejezhet egyfajta fokozást is ("I'm feeling so duang good today" - vagyis piszkosul jól érzem ma magamat).

FARECASTING

A "fare" (fuvar, repülővel történő utazás) és a "forecasting" (előrejelzés) szavakból kialakult vegyülékszó.

A repülőjegyek lehető legolcsóbb áron történő megvásárlására utal, vagyis azt, hogy a vevő megpróbálja megjósolja, az ismert paraméterek alapján mikor lehet a legkedvezőbb áron hozzájutni a különböző légitársaságok jegyeihez.

Ha valaki esetleg nem tudná, rengeteg cikk van a neten arról, hogy milyen tényezőket kell figyelembe venni ilyenkor (hátralévő idő, például; de valaki arra is esküszik, hogy inkognitó módban olcsóbb a jegy).

INCULATOR

Vissza a startupokhoz: az "inculator" szintén egy vegyülékszó, amit az "incubator" és az "accelerator" szavakból alakítottak ki.

Az startup inkubátor egy nagyrészt állami forrásokból működő vállalkozásfejlesztési cég (vagy program), ami a startupoknak segít nyugodt öreguras tempóban (például irodai férőhellyel, kapcsolatrendszerrel, stb.). Az accelerator viszont jött, látott és győzött; ugyanúgy komplex támogatást nyújt, de mivel általában magánpénzből finanszírozzák, ezért gyors eredményeket akar, és hónapok vagy hetek alatt szeretné csúcsra pörgetni az adott startupot.

Nos, az "inculator" egy lassabb tempót megengedő accelerator. Még nem inkubátor, de már nem is accelerator. Szép, nemde?

A hátralévő 5 kifejezést jövő héten mutatjuk be. "Duang! Ez most rossz hír, igaz?"

Mi jut eszedbe, ha azt hallod, "szuperszámítógép"? Hatalmas komplexumok fehérköpenyes tudósokkal, villódzó fények végtelen sora, titkos kormányzati létesítmények? HAL 9000? Nagy összegben fogadnánk, hogy a PlayStation nincs közöttük.

Pedig.

A szuperszámítógépek nem véletlenül izgatják az emberi fantáziát - számítókapacitásuk lassan saját agyunkéval vetekszik, segítségükkel bioszférákat, naprendszereket, virtuális világokat szimulálhatunk, s ha valaha megszületik az MI, valószínűleg belőlük pattan majd ki. De hány ilyen gépünk van, hol tartunk és mi a fenét építtet Obama?

Szóval, hol tartanak mai szuperszámítógépeink? Elértük-e már Asimov vízióját, amelyben négy ilyen gép elkormányozhatná a világot?

Mikor fognak helyettünk gondolkodni a gépek?

A publikus felhőmegoldások az utóbbi években nagy népszerűségre tettek szert, hiszen a vállalatok könnyen és gyorsan hozzáférhetnek a segítségükkel a különféle IT-szolgáltatásokhoz. A privát felhők azonban szintén burjánzanak: a Technology Business Research (TBR) friss előrejelzése szerint a privát felhőt használó vállalatok aránya a jelenlegi 50 százalékról 2018-ra 85 százalékra nő majd, 80 milliárd dollárossá bővítve a piacot.

Miért gyorsul fel ennyire a privát felhők adoptálása? A szakértők szerint azért, mert a publikus felhő nyújtotta kényelem mellett a vállalatoknak más igényeik is felértékelődtek: elsősorban a biztonságé és a kontrollé.

Az ICANN-nek nem tetszik, hogy egy kanadai cég 2500 dollárért adja a cégeknek saját lejárató domainjeiket. A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság válasza: „mi szóltunk előre”.

Még áprilisban írtunk arról, hogy a Vox Populi cég rendkívül magas áron, 2500 dollárért kínálja a mától nyilvánosan elérhető új trolldomain, a .sucks címeit. A domaineket persze elsősorban a cégek, hírességek és mindazok vásárolják, akiknek kínos volna, ha megjelenne egy rájuk szabott lejárató oldal. Az ICANN-nél korábban civilek lobbiztak, hogy a gTLD-t teljesen felfüggesszék - a netfelügyelet most az amerikai hatóságoknál próbálkozik, hiába.

Tíz éves a YouTube. A videómegosztó, amely mára az internet egyik sarokkövévé vált, amely tudást és híreket visz a világ minden pontjára gyorsabban, mint bármely tévé, meghatározza az online marketinget és amelyet mindannyian naponta használunk, lassan úgy, hogy fel sem tűnik. Lássuk, honnan indult, és mi lett belőle.

Egy a blogolásról szóló törvény miatt az orosz médiafelügyelet azzal fenyegetőzik, hogy nem csak megbírságolja a világ legnagyobb netszolgáltatóit, de szolgáltatásaikat is elérhetetlenné teszi az országban.

A médiafelügyelő szervezet azzal vádolja a három amerikai céget, hogy illegális tevékenységet végeznek Oroszországban, és komoly szankciókkal kell majd szembenézniük, ha ezt folytatják.

Minden nap webcímek tucatjait gépeljük a címsorba, hogy elérjük a weben található oldalakat - de a legtöbben semmit nem tudunk arról, hogyan működik a rendszer, amely ezt lehetővé teszi számunkra, vagy arról, hogy éppen a rendszer globális felügyeletre állásának küszöbén vagyunk.

Az internet mára szinte már közművé vált, elérését épp olyan természetesnek vesszük, mint hogy a csapból víz folyik. Alig van azonban olyan, akinek a netsemlegesség vagy az internet felügyeletének témája ténylegesen mond valamit. Hazánkban a netsemlegesség akkor került először komolyan a figyelem középpontjába, mikor a UPC felhasználói számára bizonyos oldalak elérhetetlenné váltak, a téma azonban alig néhány napig maradt a közbeszéd tárgya.

És akkor mit is tudnánk például arról, hogy a televízió-társaságok által használt .tv domain eredetileg Tuvalu országszintű domainje volt, és hogy a TLD jogainak eladásából épült a sziget infrastruktúrájának egy tekintélyes része? Hogy a .fm igazából a Mikronéziai Szövegégi Államok TLD-je? Hogy '98-ig a komplett internetprotokoll listát egyetlen dél-kaliforniai informatikus kezelte, akit Az Internet Istenének becéznek?

Megfigyelés, adatlopási, betörési ügyek sora, állampolgáraik ellen kémkedő kormányok és titkosszolgálatok - az elmúlt éveket jellemző botrányok után aligha meglepő: az átlag amerikai nem bízik a kormányban, az ügynökségekben, a telkókban és a közösségi médiában sem.

A Pew Research legújabb kutatása szerint száz amerikaiból mindössze hatan vannak, akik teljesen meg vannak győződve arról, hogy a kormányügynökségek képesek adataikat biztonságosan kezelni, megóvni az illetéktelenektől. Ugyanakkor azok aránya, akik szerint szigorúbban kellene szabályozni, hogy pontosan miről is gyűjthetnek adatot ezek a szervezetek, 65 százalék. Durván húszból egy amerikai jó kezekben érzi tehát adatait, háromból ketten viszont inkább oda se adnák őket.