Megfigyelés, adatlopási, betörési ügyek sora, állampolgáraik ellen kémkedő kormányok és titkosszolgálatok - az elmúlt éveket jellemző botrányok után aligha meglepő: az átlag amerikai nem bízik a kormányban, az ügynökségekben, a telkókban és a közösségi médiában sem.

A Pew Research legújabb kutatása szerint száz amerikaiból mindössze hatan vannak, akik teljesen meg vannak győződve arról, hogy a kormányügynökségek képesek adataikat biztonságosan kezelni, megóvni az illetéktelenektől. Ugyanakkor azok aránya, akik szerint szigorúbban kellene szabályozni, hogy pontosan miről is gyűjthetnek adatot ezek a szervezetek, 65 százalék. Durván húszból egy amerikai jó kezekben érzi tehát adatait, háromból ketten viszont inkább oda se adnák őket.

Magunk akarunk dönteni az adatgyűjtésről

A bizalomvesztés nem csak a hivatalos szerveket sújtotta: a válaszadók 76 százaléka nem bízik abban, az hogy internetes tevékenységéről gyűjtött adatokat a reklámcégek bizalmasan kezelik. A közösségi médiában ugyancsak nem bíznak: 69 százalék szerint nincsenek jó kezekben adatai, míg a keresők és a videómegosztók esetén az arány 66 százalék.

A legnagyobb egyetértés abban a kérdésben volt, hogy az emberek szeretnék maguk eldönteni, ki kaphat, gyűjthet róluk információkat (93 százalék), és pontosan milyeneket (90 százalék). Érdekes módon ennél valamivel kevesebb amerikait aggaszt az, ha engedélye nélkül lehallgatják vagy megfigyelik (88 százalék), azt pedig, hogy a keresőknek és közösségi oldalaknak nem kellene követniük tevékenységüket, mindössze 40 százaléknyian vallják.

Hallgatás és dezinformáció

Annak ellenére ugyanakkor, hogy jellemzően nem bíznak a techvállalatokban, a megkérdezettek között alig vannak, akik aktívan tesznek azért, hogy adataikat biztonságban tudják. Telefonhívásait, levelezését mindössze 10 százalék bonyolítja titkosított kapcsolaton keresztül, netes tevékenységüket pedig százból csak kilencen álcázzák olyan szolgáltatások segítségével, mint például a Tor.

Az egyszerűbb intézkedések ugyanakkor már népszerűbbek: böngészőjük előzményeit 59 százalék törli rendszeresen, 57 százalék nem ad ki nem releváns információkat a tranzakciók során, 24 százalék pedig inkább hamis adatokat ad meg, mint hogy valós információkat áruljon el magáról.

Kié a felelősség?

Nemrég egy nagyon hasonló kutatást végeztek Nagy-Britanniában, amiből az derült ki, hogy körülbelül az emberek harmada fizetne adatai online védelméért, és körülbelül ugyanennyien érzik úgy, hogy az adatvédelem elsősorban az ő felelősségük. Ugyanakkor a válaszadók közel kétharmada szerint az adataikat kezelő cégek is felelősek azért, hogy azokat bizalmasan kezeljék.

Sarah Harrison, a WikiLeaks újságírója korábban azt mondta a jelenségről

[…] a vállalatok ma sokszor inkább a hamis biztonság érzetét keltik a felhasználók felé, mint hogy megdolgozzanak a valódi biztonságért. Ennek köszönhető, hogy a legtöbben egyáltalán nem tesznek saját adataik biztonságáért, és rábízzák magukat olyan szolgáltatásokra, amelyeket valójában rendkívül könnyű feltörni, tele vannak biztonsági résekkel, vagy a mögöttük álló cégek egyenesen együttműködnek a titkosszolgálatokkal.

A felelősség tehát közös: a techvállalatoknak őszintébb kommunikáció és hatékonyabb védekezés volna a feladatuk, míg a felhasználóknak a tudatosabb nethasználat, saját adataik védelme. Persze, ehhez edukálni is kellene a felhasználókat, ami leginkább a kormányzat feladata lenne – azé, amely aktívan megfigyeli állampolgárait, előnyt kovácsolva óvatlanságukból.